Nőtörténeti arcképcsarnok: 30 cérnaportré

„…a lány, az csak éppen hogy van.”

Döntően varrógéppel „rajzoltam” meg 30 nőelődünk portréját. Az egyvonalas varrást megszakítás nélkül végzem egy háztartási varrógépen, amelyen 21 különböző öltésminta van. Ezeket azonban szabadon, azaz nem rendeltetésszerűen használom. A portrék hordozó felülete legtöbbször családból megörökölt vagy talált textil anyag: párnahuzatok, terítők, lepedők. A cérnaportrék zöme páros kép: a nőalakok a közös harcok, közös témák miatt kerültek egymás mellé. A női karakterek kiválasztását saját érdeklődésem és az intuícióim alakították.

„Ezek a portrék azért fontosak, mert emlékeztetnek bennünket arra, hogy milyen ragyogó nők alkottak már az idők során – akik munkásságát a történelem hosszabb rövidebb ideig hibernált. Most azonban feleleveníthetjük alakjukat és erőt meríthetünk példájukból.”
– Tatai Erzsébet művészettörténész megnyitó beszédéből