Női szálak: tudomány, népművészet, hagyomány

Zalaegerszegen ismerősen cseng Csapó Ida neve, hiszen másfél évtizedig mint újságíró volt jelen számos rendezvényen, városi eseményen, riportokat, interjúkat készített, fotózott. Aztán a népművészet felé vitte az útja: a mai napig emlékszik arra, amikor az MMIK-ban egy kiállításon meglátott egy csodaszép gyöngygallért. Ekkor elhatározta, hogy a sokféle női kézimunkát, amit űzött (kötés, horgolás, hímzés, varrás) kiegészíti a gyöngyfűzés megtanulásával.

Néprajzi vonalon indult, Balogh Jánosné dr. Horváth Terézia népi ékszerekről szóló könyve nagy hatással volt rá. Járt nála Budapesten a Néprajzi Múzeumban (máig barátság köti őket egymáshoz). A Néprajzi Múzeumban eredetiben láthatta a sárközi gyöngygallérokat, helyszíni gyűjtést is folytatott. Zsűriztetett a Népi Iparművészeti Tanácsnál, a megyei népművészeti egyesületnek is tagja volt. Jó néhány évig a ’80-as években főállású kézművesként gyöngyfűzésből élt, népművészeti vásárokra is járt.

Több évtizednyi kitérő után (más területeken volt aktív) aztán már Budapesten élve 2019-ben rátalált a kortárs textilművészetre mint nagy szenvedélyére. Jelenleg ismét a kreatív személyiségjegyeire, művészi énjére koncentrál. Családtörténeti alkotásai mellett nőtörténeti cérnaportrékat készít, ezzel kiemelve az általa kiválasztott nőket a láthatatlanságból, az elhallgatásból.

Mostani témaválasztása nem véletlen tehát: erre a kiállításra ezúttal azokról a nőkről készített portrékat, akik a magyar népművészet, néprajz terén maradandót alkottak. Legyen szó akár önálló alkotásról vagy a magyar népművészet hagyományainak továbbfejlesztéséről, esetleg megőrzéséről, Csapó Ida személyes gyűjteményében mindenképpen helyük van.

Technikája igazán speciális: textileket újrahasznosítva varrógéppel, pontosabban tűvel és cérnával „rajzol”, ami magas koncentrációt és kitartást feltételez az alkotómunka során. A varrómunkát alapos kutatás előzi meg, mivel az alkotó fontosnak érzi az ábrázolandó személy minél szélesebb körű megismerését még akkor is, ha ezt már személyesen nem teheti meg. Az inspiráció folyamata így kezdődik minden alkalommal. A textilmunkák alapanyagát és színét csak ezután választja ki. Korabeli fényképeket, grafikákat vagy festményeket használ a portrék megismeréséhez.

A „Női szálak: tudomány, népművészet, hagyomány” című kiállítás kapcsán Csapó Ida változatlanul vallja, hogy a művészet célja az ismeretterjesztés is. Fontosnak tartja, hogy ismerjük a példaértékű nők teljesítményét. Azokét, akik mintát adhatnak tevékenységükkel, élettörténetükkel sokaknak – megismerésre érdemesek nőknek és férfiaknak egyaránt.

A kiállítást megnyitotta Pánczél Petra kulturális újságíró 2025. október 1-jén. Tóth Sándor megnyitóról készült videójában a várakozás hangulatának bemutatása és Hegedűs Márton gitárjátéka után 3:55 percnél kezdődik Szényi Krisztina a Göcseji Múzeum háziasszonyának  köszöntője, majd Pánczél Petra beszédét követően 17:10 percnél Csapó Ida mini tárlatvezetése.