Néphagyomány és feminizmus: 15 cérnaportré

Női szálak: tudomány, népművészet, hagyomány

Kis Jankó Bori 1876–1954

Hímzőasszony és mintaíró, a mezőkövesdi matyó hímzések előrajzolója és továbbfejlesztője. A Matyó Háziipari Szövetkezet egyik alapítótagja. A hímzéshez való tehetségét édesanyjától és szűcsmester nagyapjától örökölte: művészi munkájával a matyó hímzést színesebbé és motívumkincsében gazdagabbá tette. 1953-ban az elsők között kapta meg a Népművészet Mestere címet. Kis Jankó Bori egész életében petróleumlámpa fénye mellett dolgozott, a rangos elismerésnek köszönhetően pedig bevezették házába a villanyt. A következő évben áramütés okozta halálát.

Morvay Judit 1923–2002

Néprajzkutató, muzeológus, a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjának és az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának tudományos munkatársa. Részt vett a Magyar Néprajzi Atlasz, valamint a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum Felső-Tiszavidék tájegységének munkálataiban is. A Budapest környéki falvak gazdálkodásának kutatásai inspirálták a népi táplálkozástörténeti munkáit. Fő műve, az Asszonyok a nagycsaládban c. munkája mátraalji palóc asszonyok életét mutatja be.

Fél Edit 1910–1988

Néprajzkutató, a budapesti Néprajzi Múzeum tudományos főmunkatársa, a néprajztudomány első női kandidátusa. A népi hímzések, a népművészet és a népviselet kutatása mellett tudományos érdeklődésének középpontjában a magyar paraszti társadalom rétegződése és családszervezete állt. A magyar néprajztudomány történetében meghatározó az Átányon (Heves m.) Hofer Tamással közösen végzett két évtizedes kutatómunkája, amellyel megteremtették a mai társadalomnéprajz és a monografikus tárgygyűjtés alapjait.

Kovács Ágnes 1919–1990

Néprajzkutató, folkorista, a Kelet-európai Tudományos Intézet, a Néprajzi Múzeum, majd az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának munkatársa. Fő szakterülete a népmesekutatás volt, legtöbb munkája a mesegyűjtés módszereivel és a népi játékok ismertetésével kapcsolatban jelent meg. Kalotaszegi népmesékkel és székely népköltészettel, valamint román–magyar összehasonlító mesevizsgálatokkal foglalkozott. A gyermekfolklór iránti érdeklődése is végig kísérte pályáját: találós kérdéseket, mondókákat, gyermekjátékokat gyűjtött és ezek gyűjtésére is buzdított.

Torma Zsófia 1832–1899

Az első magyar női régész, a kolozsvári egyetem bölcsészdoktora. Tanulmányozott Hunyad vármegyei csigatelepeket, részt vett Tordos és a nándori barlang őstelepének ásatásán. A kolozsvári múzeum egyik alapító tagjai, régészeti értekezéseit pedig az Erdélyi Múzeum-Egyesület és a Hunyad vármegyei Történelmi és Régészeti Társulat gyűlésein olvasta fel. Hatalmas régészeti gyűjteményének darabjait iskolák, egyletek és az Erdélyi Múzeum számára ajánlotta fel.

Kerecsényi Edit 1927–2006

Néprajzkutató, régész és művészettörténész, a 1951 és 1983 között nagykanizsai Thúry György Múzeum igazgatója. Nagykanizsa és Dél-Zala kiváló ismerője, a zalai népviseletek, a népi méhészet, a Mura-menti horvátok és a jugoszláviai magyarok kutatója. Részt vett a Göcseji Falumúzeum tudományos előkészítésében és mintegy 100 kiállítást rendezett Nagykanizsán és Zalaszentbalázson, Letenyén, Pogányszentpéteren, valamint tájházakat hozott létre Galambokon és Tótszerdahelyen. A zalai fehérhímzéseket bemutató mintagyűjteménye máig népszerű a kézimunkázók körében. A történeti, néprajzi és természettudományos témájú Erdő és ember Zalában című kiállítása az egyik legemlékezetesebb munkája.

Dömötör Tekla 1914–1987

Néprajzkutató, folklorista, az ELTE tanszékvezető egyetemi tanára, a történelemtudományok doktora, az irodalomtudományok kandidátusa. Angol–német szakos tanári diplomát szerzett, tanult a Sorbonne-on; a Magyar Nemzeti Múzeum elnökségének munkatársaként, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár tudományos főmunkatársaként, valamint a Színháztudományi Intézet osztályvezetőjeként dolgozott. Tudományos munkásságában a népköltészet, a népszokások, a néphit és a népi színjátszás történeti rétegeit és európai összefüggéseit kutatta. A magyar néphit és népszokások, Magyar népszokások és a Naptári ünnepek – népi színjátszás c. munkái a néprajztudomány alapműveinek számítanak.

Erdélyi Zsuzsanna 1921–2015

Néprajzkutató, folklorista, a Magyar Művészeti Akadémia tagja, a Nemzet Művésze. A külügyminisztérium diplomatájaként, a Művelődési Minisztérium néprajzi kutatócsoportjának és a Néprajzi Múzeum népzenei osztályának, majd az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának munkatársaként dolgozott. Tudományos munkássága során szakrális szövegfolklórral foglalkozott, miután 1968-ban egy középkori eredetű archaikus népi imádságot hallott Babos Jánosné Ruzics Rozáliától Nagyberényben. Az egyház tudta és akarata ellenére végzett népi gyakorlatot feltáró hatalmas kutatómunkájának eredményeit a Hegyet hágék, lőtöt lépék c. munkájában foglalta össze.

Ide írhatsz:

csi.csapoida@gmail.com

Adatkezelési

tájékoztató